dús
dús – ‘gazdag, bő’; ‘buja ‹növényzet›’; ‘‹valamiben› bővelkedő’. Származékai: dúsul, dúsít, dúsított.
A velencei államfő (dózse) nevéből ered, a horvát duž (‘dózse’) közvetítésével. Korábban főnévként dózsét, majd gazdag embert jelentett, ebből származtathatók fenti melléknévi jelentései.
