édes – ‘a méz és cukor jellegzetes ízével bíró’; ‘kedves, szeretett’; ‘vér szerinti ‹szülő, gyermek›’; ‘‹vízről› nem sós; ‹paprikáról› nem csípős’. Származékai: édesség, édeskedik, édesít, édesítő, édesget, édesedik, édeskés.
Magyar származék az ízes melléknév (lásd íz) régi ézes formájából (lásd ézes mézűl, azaz ‘édes mézként’, Ómagyar Mária-siralom), annak jelentés szerint is elkülönült alakváltozata. A z⇨d váltakozásra mai nyelvjárásainkban is van példa: vizes⇨vides, Jézus⇨Jédus; lásd még büdös–bűz. Ugyancsak kézenfekvő a kapcsolat az ‘ízes, jóízű’ és az ‘édes’ jelentés között, ebből érthetők az átvitt ‘szeretett’ és ‘vér szerinti’ értelmi árnyalatok is.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.