egres
egres – ‘köszméte, piszke’.
Sok nyelvben elterjedt szó a latin agresta (‘éretlen szőlőbogyó; ennek leve; savanyú bor’) nyomán; ez tkp. mezeit, vadon termőt jelent az agrestis (‘mezei’) alapján, az ager (‘szántóföld’) szóból. A magyar ~ közvetlenül (vagy, részben, bajor-osztrák közvetítéssel) az olasz agresta (‘sötétzöld, savanyú bogyójú szőlőfajta’) származéka; az ugyancsak zöld bogyójú és savanykás gyümölcsre alaki hasonlóság alapján vonódott át az elnevezés. A korábbi egrest alak e-je hangrendi illeszkedésnek köszönhető; a szóvégi t-t a nyelvérzék tárgyragnak érezte, s ezért elhagyta idővel, mint pl. az esperes esetében. Lásd még agrár-.
