elégia

Full text search

elégia – ‘borongós hangulatú költemény’; ‘‹az ókorban› disztichonban írt költemény’, pl. Propertius elégiái. – elégikus: ‘borús, borongó ‹kedély, hangulat›’; ‹főnévként› ‘elégiaköltő.’
Irodalomelméleti szakszó a latin elegia nyomán, amely a görög elegeia megfelelője. Ez a nőneműnek tetsző szó voltaképp a semleges elegeion (‘disztichon’) többes száma. A szó végső forrására nézve több feltevés van; a legvalószínűbb, hogy egy örmény elegni (‘nádsíp’) szóból ered. A „borongós hangulat” értelmi árnyalata az ókorban nem tartozott az ~ jelentéskörébe, sőt még Goethe Római elégiai is derűs, pajzán szerelmes versek. Ez a fordulat annak a 19. századi etimológiának tulajdonítható, amely a szó eredetét a görög elegosz (‘sírvers, gyászének’) főnévhez kötötte. Lásd még alagya.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi