emik
emik – ‘szopik’. Származékai: emtet (‘szoptat’), emlő, emlős.
Ősi szavunk az uráli korból: osztják emte, finn imea, észt imema, szamojéd nimme (‘szopik’). Az alapige elavult, csak emlő és csecsemő származékai, valamint az Emőke (tkp.’kis csecsemő’) lánynév elevenek.
