érv
érv – ‘megokolás’. Származéka: érvel, érvelés.
Nyelvújítási alkotás; -v eleme a nyelv szóból tévesen kikövetkeztetett képző, amelyet az élv, szerv, terv szavak formálásánál is felhasználtak, feltehetőleg az élv mintájára. A képzés alapszava azonban bizonytalan, valószínűbben az ér1 ige, annak ‘érvénye van’ jelentéskörében, de belejátszhat az erő töve is, önkényes megnyújtással; ez utóbbira vall, hogy a szót kezdetben és elvétve ‘energia’ értelemben is használták, igaz, hogy ekkor erv formában.
