fertő
fertő – ‘mocsár, láp, ingovány’: Fertő-tó; ‘erkölcsi züllöttség’. Származékai: fertőz, fertőzet, fertőző, fertőzés, fertőződik, fertőzetlen, fertőtlenít.
A szócsalád alapja az a fert- igető, amely a fetreng igében is jelen van, és a ferde, förgeteg, förtelem, fürdik szavakkal együtt a forog ige tövének magas hangrendű változatához kapcsolódik. A ~ eredeti jelentése ‘disznó, bivaly sáros fetrengőhelye, fürdőhelye’. Ebből jött előbb a ‘mocsár, láp’ értelem, majd a ‘sár, mocsok’ jegyében az ‘erkölcsi mocsok’ („az ember olyan kéjjel fetreng a bűnben, mint a disznó a sáros dagonyában”). A fertőz, fertőzés, fertőtlenít egészségügyi jelentése a ragályos betegségekhez úgy kapcsolódik, hogy a piszok a betegség terjedésének a melegágya.
