foglal
foglal – ‘birtokba vesz’; ‘előre leköt’; ‘tartalmaz’: magában foglal ‹valamit›; ‘keretbe helyez’: aranyba foglal ‹ékkövet›; ‘hatóságilag zálogba vesz tartozás fejében’. Származékai: foglalat, foglalás, foglaló, foglalkozik, foglalkozás, foglalkoztat, foglalkoztatás, foglalatos, foglalatosság.
A fog1 ige származéka; a -lal itt elemismétléses gyakorító képző, amelynek műveltető jelentésárnyalata is van, ami más igéknél (pl. fagylal, hizlal) még nyilvánvaló. A foglalkozik (valamivel) úgy értendő a visszaható képző folytán, hogy valamilyen munkába ‘belefoglalja magát’, benne van, azzal dolgozik. Lásd még foglár.
