hab
hab – ‘apró buborékokból álló laza szerkezetű anyag’; ‘‹régi és költői› hullám a vízen’: Lágyan zsongó habok / Ezer kis csillagot / Rengetnek a Dunán (Arany). Származékai: habos, habzik.
Ősi örökség az uráli korból: osztják kump (‘hullám’), finn kummuta (‘hullámzik’), szamojéd hampp (‘hullám’). A szóeleji k ⇨ h változás szabályos, lásd hal, hat, ház, hó, hód stb., akárcsak a tőbeli mp ⇨ b (lásd eb). A ~ jelentése sokáig ‘hullám’ volt a magyar nyelvterület nagy részén. Amikor a nyelvújítók ezt a jelentését a tájnyelvből kiemelt hullám szóra ruházták, előtérbe lépett ma általános jelentése. Ez már a 16. század óta létezett másodlagosan, a hullámok taraján képződő tajték megnevezéseként. Lásd még háborog, háború, habozik.
