halánték
halánték – ‘a homlok két oldalsó, vékony, kissé homorú csontja’. Alakváltozatok: halánk, halándék.
A szó töve bizonyosan a hal1 ige, amelyhez -n, -t és -k képzők járultak, de ezek funkciója és egymáshoz való viszonya nem világos. Olyasféle képződmény, mint pl. a tájnyelvi suhanték (‘híg rántás’), vagy még inkább az ajándék; a halánk felépítése a falánkhoz hasonlít. Mindenképp arra utal a szó, hogy a ~ törékeny, sérülése könnyen halált okoz. A ~ csak a nyugati és székely nyelvjárásokban volt otthonos, másutt e jelentésben vakszemet mondtak.
