hang
hang – ‘a levegő vagy más közeg rezgése, amely füllel felfogható’; ‘zenei hang’; ‘emberi énekhang’: szép hangja van; ‘beszédhang, amely egy vagy több betűvel lejegyezhető’; ‘megnyilatkozás, beszéd hangneme’: ilyen hangot nem használhatsz velem szemben! Származékai: hangos, hangosság, hangoskodik, hangzik, hangzat, hangzatos, hangoztat, hangol, hangoltság, hangtalan, hangicsál.
Valószínűleg ősi hangutánzó szó, talán a kong párja; a k–h szóeleji hangmegfelelés sok ugor vagy még régebbi eredetű szavunkban megvan, mint pl. hajlik–kajla. Kevésbé meggyőző feltevés, hogy a ~ iráni eredetű, mert ennek bizonyítékai egy félreeső kis iráni nyelv egyetlen elszigetelt szavával kapcsolatosak. Lásd még hangszer, hangulat, hangverseny.
