hattyú
hattyú – ‘kecses, fehér, ívelt nyakú lúdféle vízimadár’.
Ősi örökség az ugor korból: vogul hotan, osztják koden; a szóvégen hátulképzett n található (mint az ing szóban). Az ugorban ótörök jövevényszó volt: csagatáj kotan, oszmán kutan (‘hattyú, kócsag’); ezek a magyar gödény szónak is előzményei (lásd ott). A szóeleji k ⇨ h változás szabályos, lásd hab, hal, hat, ház, hó, hód stb. Lásd még hattyúdal.
