hit
hit – ‘meggyőződés közvetlenül bizonyíthatatlan dolgokról’: Istenhit; ‘bizalom valakinek a jellemében’: megrendült a hitem barátunkban; ‘egy vallás tételeinek rendszere’: keresztény hitre térítették; ‘‹régen› eskü’: hitet tesz valami mellett; ‘becsületszó’: hitemre mondom. Származékai: hites, hitlen, hitetlen, hitetlenség, hitetlenkedik, hiteget.
