hiu
hiu – ‘padlás’; ‘üreg, hézag’.
Nyelvjárási szó; ősi örökség az ugor vagy egyenest a finnugor időkből: osztják kom (‘tér a felborított csónak alatt’), finn komi, komo (‘üreg, üreges’). A tőmagánhangzó a magyarban veláris in keresztül i lett, a m pedig lágy b, végül u félhangzó. A ‘hiány’ fogalma révén az önmagában ma már szűk körben használatos ~ kiterjedt szócsalád alapja lett: lásd hézag, hiába, hiányos, híján, hiú, hivalkodik, hüvely.
