hodály
hodály – ‘juhakol’; ‘nagy, rideg, dísztelen terem’.
Az oszmán-török oda (‘szoba, kamra’) elszármazott a legtöbb balkáni nyelvbe; mivel nálunk elsősorban a juhpásztorkodás műszava, a magyar valószínűleg a román odaie régebbi hodaie alakját vette át. A szóvég ly eleme alighanem puszta írásbeli sajátság j helyett, a bokály, homály, szabály s hasonló szavak analógiás hatásával magyarázható.
