holt – ‘‹melléknévként› nem élő, halott (ember)’; ‘élettelen, mozdulatlan’: holtág; ‘kihalt’: Holt vidék (József Attila versének címe); ‘nem hasznosított’: holt idő, holt tőke; ‘pangó, szünetelő’: holtszezon; ‘‹összetételek előtagjaként, olykor›: teljesen, nagyon’: holtbiztos, holtfáradt, holtrészeg. – ‘‹főnévként› (valakinek a) halála’: holta után, holtomiglan;
A ~ melléknévi, illetve főnévi szerepében két külön, kissé eltérő fejlődésű szó. A holt melléknév a hal1 ige befejezett melléknévi igeneve az ideillő -t képzővel (mint pl. dőlt, nyúlt), az ige hol- tőváltozatából. A ~ mint főnév ugyanannak az igének névszói származéka a deverbális -t főnévképzővel, mint hit, lét vagy jövet, menet; a tő viselkedését is tekintve még közelebbi párhuzam a telik–(hold)tölte szópár.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.