hű1
hű1 – ‘ragaszkodó, valaki mellett kitartó, házastársát meg nem csaló’; ‘az eredetihez hasonló, a valóságnak megfelelő’: hű beszámoló, hű fordítás. Származékai: hűség, hűséges, hűtlen, hűtlenség, hűtlenkedik.
A hisz ige régi folyamatos melléknévi igeneve, a hivő alakváltozata. A kezdeti hiü, hiő igenév két irányban fejlődött tovább: a kettős magánhangzó első eleme kiesett, s így lett a ~, illetve a két magánhangzó közé hiátustöltő ékelődött, ez pedig a hivő alakot eredményezte. Lásd még hiszen, hit, hitel, hites, hitves, hív2, meghitt.
