huncut
huncut – ‘furfangos’; ‘pajkos, hamiskás, csintalan’. Származékai: huncutság, huncutkodik; huncutka (‘homlokba hulló kunkori női hajtincs’).
Német eredetű szó: hazai német, szász hundsfutt (‘gazember, csirkefogó, csaló’) a Hund (‘kutya’) és Fut (‘női nemi szerv’) elemekből. Ebből sejthető, hogy valaha nyelvünkben is kemény szitokszó volt, és csak a 19. századtól, talán játékosnak érzett ~ hangalakja révén, kezdték tréfás, egyre kevésbé rosszalló értelemben használni.
