íj – ‘a nyíl kilövésére való meghajlított, húrral ellátott rugalmas fa’. Származékai: íjas, íjatlan.
Bizonytalan eredetű szó. Talán ősi uráli örökség: osztják jógel, mordvin jonks, finn jousi, szamojéd jinta (‘íj’). A szó régi adatai sokáig magas hangrendűek voltak. Az ~ kezdetben puszta í volt, egyes ragos formákban (íak, íat, íel) lépett fel a j mint hiátustöltő, majd átvonódott a tőbe. Más hiátustöltő volt a v; az így keletkezett ív alakváltozat idővel külön jelentést nyert, egyben továbbvitte a magas hangrendű tőváltozatot (lásd ív).
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.