ikono-
ikono- – ‹idegen szavak előtagjaként› ‘képpel kapcsolatos’: – ikonográfia: ‘képzőművészeti téma képi ábrázolásának egy adott korban érvényes szabályai’; ‘az ezzel foglalkozó művészettörténeti tudományág’; ‘egy valós személyről fennmaradt képi ábrázolások rendszerezett összessége’: a Kossuth-ikonográfia. – ikonográfus: ‘az ikonográfia szakembere’. – ikonoklaszta: ‘képromboló’. – ikonolátria: ‘szentképek imádata, túlzott tisztelete’. – ikonosztáz: ‘szentképekkel díszített válaszfal ortodox templom hajója és szentélye között’.
A fenti szavak első eleme a görög eikón (‘kép, arckép, szentkép’). Második, ugyancsak görög elemük forrása sorra: graphó (‘ír, rajzol’); klasztész (‘szétzúzó’) a klaó (‘tör’) igéből; latreia (‘szolgálat a szentélyben’); sztaszisz (‘állvány’) a (hi)sztémi (‘áll’) nyomán.
