jár
jár – ‘lába segítségével helyét változtatja’; ‘jön-megy’; ‘rendszeresen megy valahová’: iskolába, orvoshoz jár; ‘működik’: jól jár az órája; ‘jogosult rá’: jár neki a fizetésemelés; ‘rendszeresen eljut hozzá’: két napilap jár nekem; ‘táncol’: járja Péter, járja Pál; ‘‹tagadó mondatban› illendő’: mégsem járja, hogy rámcsapod az ajtót!. Származékai: járás, járási, járat, járatos, járatlan, járkál, járdogál, járogat, járható, járhatatlan, jártat, jártányi, járulék, járadék, járandó, járandóság, járda.
Vitatott eredetű szó. Talán a finnugor eredetű gyalog gyal- tövének alakváltozata; a gy–j kettősség példája a gyere–jön, a l ⇨ r változásé a virág, virrad. Ám lehet, hogy más finnugor előzménye van: lapp jorgat (‘fordít’), jorges (‘ide-oda járó’); a járkálásra nyelvünkben is van csavarog, tekereg ige! Végül a harmadik finnugor szál is a lapphoz vezet: jorrat (‘körbe megy’), jorrot (‘gurul’). A két utóbbi magyarázat gyengéje, hogy csak egyetlen és távoli rokonnyelv példái támogatják. Lásd még járvány, mindjárt, nyargal.
