jérce
jérce – ‘fiatal, még nem kotló növendék tyúk’.
Szláv eredetű: szerb-horvát, szlovák jarica (‘egyéves, tavaszi keltetésű, még nem tojó tyúk’). A szó a sok szláv nyelvben élő jaro (‘tavasz’) származéka. Az átadó nyelvet nem tudjuk pontosan meghatározni. A magyar szó hangrendet váltott, mint pl. az ugyancsak szláv eredetű csevice, rekettye, szelence. Lásd még jerke.
