kalapács
kalapács – ‘kovácsolásra, szögbeverésre használt nyeles kéziszerszám’; ‘a középfül egyik hallócsontocskája’; ‘atlétikai dobószám golyóforma eszköze’: kalapácsvetés; ‘zongorának a húrra ütő alkatrésze’. Származékai: kalapácsos, kalapácsol.
Szláv szóvendég: szlovén, cseh, szlovák, ukrán klepač (‘kalapács’); ez a hangutánzó szláv klepa- (‘kopog’) tő származéka. A magyar szó a szlovénból vagy szlovákból jött; mai formáját a szóeleji mássalhangzó-torlódás ejtéskönnyítő hanggal való feloldása és a hangrendi illeszkedés alakította ki. Lásd még kalapál, kelepce.
