kehely
kehely – ‘serleg, díszes, talpas ivópohár’; ‘misén, úrvacsorán használatos arany vagy ezüst talpas ivóedény’: áldoztatókehely.
A német Kelch átvétele, esetleg a horvát és szlovén kelih közvetítésével; az ófelnémet kelich előzménye a latin calix, calicis (‘serleg’), a görög külix, külikosz (‘pohár’) megfelelője. A fenti eredetnek a ~ kelyh- tőalakja felel meg (a -l palatalizálódott); a szó mai alakja hangátvetéssel alakult ki, mint a pehely, teher szavakban.
