kel1
kel1 – ‘származik, támad’: híre kelt, hogy…; ‘felébredve fekvőhelyét elhagyja’; ‘‹égitest› a látóhatár fölé emelkedik’: felkel a hold; ‘‹növény a földből, szárnyas a tojásból› előbújik’; ‘‹tészta kovász hatására› emelkedik, megduzzad’; ‘‹áru› fogy, kereslete van’: egy darab se kelt el; ‘‹írat, levél valamely napon› íródik, kiállíttatik: Kelt Gyöngyösön, július 6-án. Származékai: kelt, keletlen, kelet, keleti, kelendő, kelendőség, keltez, keltezés, kelevény.
