kész
kész – ‘befejezett’: kész a leltár; ‘kialakult, lezárt’: kész helyzet elé állítottak; ‘hajlandó’: kész beismerni a hibát; ‘‹főnévként› a kész, befejezett helyzet’: szeret a készre jönni. Származékai: készen, készül, készülés, készület, készülék, készültség, készületlen, készít, készíttet, készítmény, készlet, készletez.
Bizonytalan eredetű szó. Talán ősi finnugor örökség, de ezt csak egyetlen távoli rokonnyelv, a lapp példái támogatják: kisuk (‘kész, hajlandó’) és kisak (‘hajlik rá’). Lásd még készakarva, készség, késztet.
