klastrom
klastrom – ‘rendház, zárda’.
A latin claustrum szóból, amely a claudere, clausum (‘bezár’) ige származéka a clavis (‘kulcs’) nyomán; eredeti jelentése ‘retesz, lakat; erőd, végvár’; a középkori latinban a claustrum monasterii a rendháznak a laikusok elől elzárt, belső részét jelentette, majd utóbb ‘rendház’ értelemben önállósult. A kolostor kiszorította a köznyelvből. Lásd még enklávé, klausztrofóbia, klauzula, klauzúra, klotűr, klozett, konklávé, konklúzió.
