köböl
köböl – ‘régi űrmérték szemes terménynek ‹62, 95, illetve 125 liter helytől és kortól függően›’; ‘ilyen űrtartalmú faedény’; ‘régi földmérték ‹annak alapján, hány köböl búzamagot lehet vetni bele›’: négy köböl (vagy köblös) föld.
Szláv eredetű szó: horvát kebel, szlovén kobel (‘dézsa, sajtár’); ezek forrása, ófelnémet közvetítéssel, a latin cupellus (‘gabonamérték’), a cupa (‘bödön, kád’) kicsinyített alakja. Nyelvünkben is elsődleges jelentés volt a faedény, amely aztán mértékül szolgált. Lásd még köb, köpöly, kupa, kupica, kupola, kübli.
