kör
kör – ‘zárt görbe vonal, amelynek minden pontja azonos távolságra van egy adott ponttól’; ‘ilyen vonal a Földgömbön’: szélességi, hosszúsági körök; ‘együvé tartozó személyek’: baráti kör; ‘társaság’: előkelő körökben járatos. Származékai: köröz, körözés, körös, körít, körítés, köret, körlet, körzet, körönd, körző, körözvény.
Szóelvonás a körül, körött, köré szavakból. Valójában a ~ létezett önálló szóként (‘abroncs, gyűrű’ jelentéssel) az ősmagyar korban, hisz a fenti határozószóknak is alapszava; mai mértani értelmében viszont késői, 16-17. századi elvonásként jött létre. Lásd még környék, környez, körözött, körülmény.
