korán1
korán1 – ‘a nap vagy egy időszak legelején’: korán kel, korán kialakult; ‘a szokottnál vagy vártnál előbb’: korán elhúnyt; ‘‹régebben› a maga korán, a kellő időben’: A korán jött esőhöz (Fazekas Mihály versének címe). Származékai: kora, korai.
A kor főnév birtokos személyjeles és -n időhatározói ragos származéka. A kora tudatos elvonás, a ~ vélt töveként valószínűleg Faludi Ferenc költő alkotta meg. Lásd még idejekorán, korántsem.
