köt
köt – ‘kötéllel, hurokkal valamihez erősít’; ‘egyenes tűkkel, hurkolással készít’: pulóvert köt; ‘‹kapcsolatot› létesít’: házasságot, barátságot köt; ‘‹pépes anyag› megszilárdul’: a gipsz percek alatt köt; ‘‹valamitől› függővé tesz’: az engedély adott életkorhoz van kötve. Származékai: kötél, kötő, kötés, kötöz, kötöző, kötözés, kötelez, kötelék, kötelem, köteg.
