külső
külső – ‘kívül vagy kijjebb lévő’; ‘nem a belső munkatársak közé tartozó’; ‘szabadban lévő’: külső felvételek; ‘(főnévként) külalak, megjelenés’: törődik a külsejével. Származékai: külsőleg, külsőség, külsőséges.
A határozószói, illetve névutói kívül rövidebb kül alakjának származéka a valahol lételt jelző -ső képzőegyüttessel. A külsőleg nyelvújítási származék.
