kuss
kuss – ‘hallgass!’. Származéka: kussol.
A német kusch! átvétele, a kuschen (‘lapul’) felszólító módja, forrása a francia se coucher (‘fekszik’); eredetileg vadászkutyának szóló kiáltás: ‘feküdj!’. A régebbi kusti forma a bajor-osztrák kusch dich változatból ered, amely szerkezetileg pontosabban követi meg a francia couche-toi felszólító alakot. A francia szó forrása a latin collocare (‘elhelyez’) a con- (‘együtt’) és locare (‘helyez’) elemekből: locus (‘hely’).
