hangfestő
hangfestő – a szóhangulatot beszédhangokkal megjelenítő szóalkotás jelzője. A hangfestés nem áll messze a hangutánzástól. Az utóbbi egyszerű és kézenfekvő dolog: mint a neve is mutatja, természeti zörejek, állathangok, általános emberi hangadások (pl. köhögés, tüsszentés, jajdulás) utánzása. Az ilyen szavak szinte nyelvtől függetlenek, hisz a kakukk pl. mindenütt ugyanúgy szól, ezért majdnem azonosan nevezi meg a legtöbb nyelv: latin cuculus, görög kükkosz, angol cuckoo, német Kuckuck, francia coucou, olasz cuccù, spanyol cuclillo, orosz kukuska, lengyel kukuľka. – A hangfestés bonyolultabb, áttételesebb dolog. Magyar neve, amely kissé szolgai fordítás a német Lautmalereiből, megtévesztő: nem hangokat festünk, hanem hangokkal; láthatóvá vagy érzékelhetővé teszünk valamit, ami túlmutat a puszta jelentésen. Ha azt mondjuk valakiről, hogy elmegy, keveset tudtunk meg; az odébbáll ehhez annyit tesz hozzá, hogy az illető valami okból jobbnak látta, ha távozik. De ha azt halljuk, hogy elsompolyog, elsomfordál, akkor már szinte látjuk magunk előtt, ahogy emberünk fülét-farkát behúzva, megszégyenülten, a lehető legkisebb feltűnést keltve igyekszik eltűnni a színről. Mindezt a szavak puszta hangtestével (somp, somf) értük el. Nem éppily láttató-e a bámul, bamba, bambul, banga, báva, bárgyú, amely mind a szájtátást jeleníti meg? A hangfestés eszközei többnyire egy adott nyelvközösség tagjai körében hatnak igazán, néha azonban nehéz eldönteni, hogy hangutánzásról vagy hangfestésről van szó.
