hiátus, hiátustöltő
hiátus, hiátustöltő – a hiátus latin szó, tkp. ‘hézag’; nyelvi értelemben akkor áll elő, ha a szóban két magánhangzó kerül egymás mellé, mégpedig olyanok, amelyek nem alkotnak kettőshangzót (ezért pl. az autóban nincs hiátus). Ez a „hézag” a kiejtésben némi nehézséget okoz, ennek okáért a legtöbb nyelv igyekszik valamiképp a hiátust kiküszöbölni. Gyakori módszer, hogy a két magánhangzó közül az egyiket kiejtjük: így állt elő a gazduram, jójtszakát a gazda|uram, jó|éjtszakát helyett. Még szokványosabb megoldás hiátustöltő mássalhanzót közbeiktatni. Ez legtöbbnyire v, h vagy j, mint a piac tájnyelvi piharc változatában, a bú ige kétféle, búvik, illetve bújik alakjában; a német kurz nyelvjárási kuarz formájából pedig egyenest három magyar változat lett: kuharc, kuvarc és kudarc, míg – szokatlan módon – az utóbbi, a d-s változat lett köznyelvivé.
