késői latin
késői latin – a latin nyelvnek a császárkor végétől a 7-8. századig terjedő korszaka. Ekkor már a klasszikus latin nyelvtani minták felbomlóban voltak, nagy számban jelentek meg germán és kelta szójövevények, és a szóképzésnek új módjai terjedtek el. Az újlatin nyelvek (az olasz, francia, spanyol, portugál, román) törzsökös szókincse ebből a nyelvi rétegből alakult ki.
