lágy g
lágy g – a g helyén ejtett, de nem felpattanó, hanem réshangszerű zöngés mássalhangzó. Megvolt az ősmagyar nyelvben és megvan a törökös nyelvek nagy részében is. A fejlődés során szóvégen u-féle hanggá vokalizálódott, azaz magánhangzó lett belőle, amely az előtte álló a, e véghangzóval au, eü kettőshangzót, végül -ó, -ő szóvéget adott. Így lett az 1000-ben feljegyzett szamtag szavunkból hamarosan szántó. Két magánhangzó között egyszerűen kiesett ez a hang, így lett a török agaccsiból ács.
