lakk
lakk – ‘oldószerrel felhordott, fényes, vízhatlan bevonatot alkotó (festék)réteg’. Származékai: lakkos, lakkoz.
Sok nyelvben használatos vándorszó, amely az arab lakk révén terjedt el; ennek végső forrása a perzsa lák és a középindiai lakkhá közvetítésével a szanszkrit láksá, amely a skarláttölgyfa gyantás nedvét jelentette, eredetileg pedig azt a pajzstetűfélét, amely szúrásával ilyen nedvet fakasztott a fából. A magyarban a ~ a német Lack átvétele.
