lejt
lejt – ‘‹út, földfelület› ferdén lefelé tart’; ‘könnyed, táncos léptekkel halad’: ellejtett a bámulók sorfala előtt; ‘‹táncot› jár’: palotást lejtettek. Származékai: lejtés, lejtő, lejtős.
A le határozószónak olyan -ít műveltető képzős származéka, mint amilyenek a közelít, távolít. A ~ forma érthetőbb lesz, ha tudjuk, hogy e képző ómagyar kori alakja -ht volt, s ebből magánhangzó után jt lett.
