lélek
lélek – ‘az élet és a személyiség anyagtalan hordozója a testben’; ‘ez mint a halál után továbbélő létező ‹különféle vallások elképzelései szerint›’: lélekvándorlás; ‘testetlen lény, szellem’: a gonosz lélek; ‘pszichikum’: lélekgyógyászat; ‘ember’: Lélek az ajtón se be, se ki (Arany); ‘lakos’: a falu hétszáz lelket számlál; ‘valaminek irányítója, mozgatója’: ő a társulat lelke. Származékai: lelki, lelkes, lelkesít, lelkesítő, lelkesedés, lelkesül, lelkesülés, lelkendez, lelkendezés, lelkedzik, lelketlen, lélektelen, lelkész, lelkészi, lelkiség, lelkizik.
A ~ lél- alapszava ősi finnugor örökség: vogul, osztják lil (‘lélegzet, lélek’), votják lul (‘lehelet, pára, lélek’) finn löyly, észt leil (‘gőz, pára’). A Lehel személynév eredeti Lél alakja e tővel lehet kapcsolatos. A magyar szó -k eleme denominális főnévképző (mint fazék, fészek, torok). Lásd még lélekvesztő, lelkiismeret.
