lélek – ‘az élet és a személyiség anyagtalan hordozója a testben’; ‘ez mint a halál után továbbélő létező ‹különféle vallások elképzelései szerint›’: lélekvándorlás; ‘testetlen lény, szellem’: a gonosz lélek; ‘pszichikum’: lélekgyógyászat; ‘ember’: Lélek az ajtón se be, se ki (Arany); ‘lakos’: a falu hétszáz lelket számlál; ‘valaminek irányítója, mozgatója’: ő a társulat lelke. Származékai: lelki, lelkes, lelkesít, lelkesítő, lelkesedés, lelkesül, lelkesülés, lelkendez, lelkendezés, lelkedzik, lelketlen, lélektelen, lelkész, lelkészi, lelkiség, lelkizik.
A ~ lél- alapszava ősi finnugor örökség: vogul, osztják lil (‘lélegzet, lélek’), votják lul (‘lehelet, pára, lélek’) finn löyly, észt leil (‘gőz, pára’). A Lehel személynév eredeti Lél alakja e tővel lehet kapcsolatos. A magyar szó -k eleme denominális főnévképző (mint fazék, fészek, torok). Lásd még lélekvesztő, lelkiismeret.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.