lengyel
lengyel – ‘a Lengyelországot lakó nép, ennek nyelve, ennek lakója’; ‘e néppel, nyelvvel kapcsolatos’.
Honfoglalás előtti óorosz jövevényszó, de forrása csak régi bizánci és arab forrásokból mutatható ki: lendzanini, illetve laudzaneh. A kérdéses óorosz szó feltehetőleg lendzsan volt, és a lendo (‘irtásföld, szűzföld’) származéka. A magyarban hangrendi illeszkedéssel, majd elhasonulással lendzsan ⇨ lendzsen ⇨ lengyen ⇨ lengyel hangfejlődés zajlott le. A ~ek saját neve polski, azaz ‘mezőségi’.
