lüktet
lüktet – ‘‹ér, szív› ütemesen ver, tágul’; ‘‹seb› az érverés ütemére sajog’; ‘élénken zajlik’: lüktet az élet a városban.
A ~ lük- töve a lök alakváltozata; a -tet formálisan műveltető képző, de mozgást jelentő igéken olykor gyakorító szerepű, mint itt vagy a baktat, csörtet, léptet, törtet esetében.
