maga – ‘‹visszaható névmás›’: magára gondol, képezik magukat; ‘saját személye ‹nyomatékként›’ maga jár a lány után; ‘egyedül’: Magam vagyok. / Nagyon (Tóth Árpád); ‘személyes névmás egyes második személye magázó viszonyban’: Én is magával megyek.
A magyar nyelv külön életében alakult ki, feltehetőleg a mag főnévből, annak korábbi, inkább a rokon nyelvekben található ‘test’ jelentése alapján, -a birtokos személyjellel. A ‘teste’ ⇨ ‘ő maga’ jelentésváltozás eléggé kézenfekvő. Kevésbé valószínű, hogy a ~ abból a névmási elemből ered, amely a ma, más, majd, most határozószóknak a töve, kibővülve az engem, téged névmások g nyomósító elemével. Magázó személyes névmássá egy maga kegyelmed formából önállósult. Lásd még magán, magánhangzó, magány.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.