magán
magán – ‘‹régen› magában, külön’; ‘‹öszszetételek előtagjaként› saját (tulajdonú); ‘nem közösségi, nem nyilvános; egyedi, külön’: magánérdek, magánlakás; magánember, magántanuló, magánkönyvtár, magánokirat; magánlátogatás, magánszám, magánénekes. Származékai: magános, magányos, magánzó.
A maga visszaható névmás megszilárdult -n állapothatározói ragos alakja. A magán- mint összetételi előtag többnyire a magános (‘magában való, egyedül való’) melléknév jelentését hordozza. Lásd még magánhangzó, magány.
