mécs
mécs – vagy mécses: ‘olajba vagy zsírba mártott kanócból álló egyszerű világító eszköz’; ‘‹régen› gyertyabél, kanóc’.
Az ófrancia meche (‘kanóc’) átvétele; ennek végső forrása a görög müxa. A francia szó a 13. század elején kerülhetett nyelvünkbe a valószínű akkori kiejtés, [mecs] szerint. A mécses forma egy mécses edény (‘kanócos edény’) szókapcsolatból önállósodhatott főnévvé; a ~ elvonás ebből a szóból, de azonos értelemben.
