mellék
mellék – ‘környék, valaminek a közele’: Duna-mellék; ‘‹összetétel jelzői előtagjaként› mellékes, nem fő; kiegészítő’: mellékág, mellékbejárat, mellékkereset. Származékai: mellékes, mellékel, melléklet.
A mell származéka -ék képzővel (mint környék, tájék).
