mér
mér – ‘méretet, súlyt, időt stb. ismert egységekkel összevetve meghatároz’; ‘‹ütést› irányít ‹valakire›’: csapást mér az ellenségre. Származékai: mérés, mérő, mérték, mértékletes, mértékletesség, mértéktelen, méreget, méricskél, mérnök, méret, méretes.
Vitatott eredetű szó. Lehet szláv eredetű: szerb-horvát, szlovén meriti (‘mér’), ám a szláv igetövek csak -l képzővel kiegészülve lépnek nyelvünkbe: bérmál, kapál, parancsol. Lehet finnugor örökség: zürjén murtalni, votják mertal (‘mér, mérlegel’); ám nem tudjuk, hogy a t elemek a tőhöz tartoznak-e, mert ha igen, az egyeztetés nem áll meg. Lásd még mérce, mérkőzik, mérleg, mérsékel, mérv.
