mester
mester – ‘önálló működésre jogosult iparos’; ‘rangos művész ‹főleg megszólításban›’; ‘tanító ‹valamely szakmában, művészetben›’: Mozartnak az apja volt első mestere; ‘ügyes, ravasz személy’: nagy mester a helyezkedésben. Származékai: mesteri, mesterség, mesterséges, mesterkedik, mesterkedés, mesterkélt, mesterkéletlen.
Igen sok nyelvben elterjedt szó, alapja a latin magister (‘elöljáró, tanító, vezető’), ez a magnus (‘nagy’) középfokú határozói magis (‘inkább’) alakjának származéka. A magyarba talán az ófrancia maistre révén került magyar diákok útján, akik a 12. század óta látogattak francia egyetemeket. Lásd még magisztrátus.
