meztelen
meztelen – ‘ruhátlan, pőre’; ‘leplezetlen’: a meztelen igazság; ‘‹határozóként› fedetlen testtel’: meztelen lépett a szobába. Származékai: meztelenül, meztelenség, meztelenkedik, (le)meztelenít.
A mező szóban rejlő mez- (‘ruház’) ige fosztóképzős alakja, tehát ‘felruházatlan’. A képzésmód azonban nem világos; a korai mezejtelen, mezítelen alakok helyett mezetlent várnánk (mint nézetlen, rázatlan), ez azonban csak egészen későn bukkan fel. A ~ igei származása elhomályosult, a nyelvújítás korában egy mez főnév fosztóképzős alakjának érezték, és a vélt alapszót el is vonták belőle (lásd mez).
